A tisztáson ismét.
Dermedten guggoltam a tisztás szélén egy jótékonyan takaró folyondár lugas alatt, és a medvém teteme mellett egy embert láttam. Kés volt a kezében. Valamit mormolva, nem varázsigét, fordította a tetemet, hogy jó fogást találjon a nyúzáshoz. NYÚZÁSHOZ! Végigdübörgött bensőmben az ölni akarás.
Éreztem, hogy a harag elönti elmémet, de jó leckét kaptam itt az önuralomról, ezért kiűztem magamból, mély levegőt vettem, kezem a tőreim markolatára fonódva lassan az ember felé indultam mikor észrevettem egy kölyök medveembert a bozótban. Nem mozdult de látott, fájdalom sugárzott felőle, Később, gondoltam, és hang nélkül rávetettem magam az emberre, tőreimet a hüvelyében hagyva, lekaptam a lábáról, a hátára penderítettem és hatalmas ütést mértem a torkára, nem halálosat, de elegendőt ahhoz, hogy a légszomj elvegye az erejét, és könnyedén megkötözve ártalmatlanná tegyem.
Nem adta fel könnyen, az egyik kezével önkéntelenül a torkához, a másikkal a tőréhez kapott.
Mire elkaptam a kezét, kirántotta a tőrt, erős gonosz energiát, és valami méreg szagát érezetem rajta, tudtam, meg sem karcolhat a penge, mert lehet nem élném túl.
-Ne bánts!- hörögte alig érthető hangon, de a tőrével megpróbált megsebezni, alig bírtam távoltartani magamtól a veszedelmes méreggel bekent gyilkos szerszámot.
- Add fel! - sziszegtem mérgesen, és a másik kezemmel tőrömet kirántva a torkának szegeztem.
- Rendben, ne bánts! - mondta, és éreztem elernyed a tőrt tartó keze, és leejtette a földre.
Lassan elengedtem, felálltam, de a tőröm hegye végig a torkára mutatott.
- Állj fel! - parancsoltam neki, mire lassan felkászálódott, még mindig a torkát markolászva egyik kezével.
- Ki vagy? - Kérdeztem, végignézve alaposan, és eltereltem kissé a tőrétől távolabb.
Az öltözete rendezett, nem feltűnő ruhája finom anyagokból, köpenye rejtőzködésre alkalmas, meleg, Jó minőségű felszerelése, ápolt bőrszíjai, díszes markolatú rövid pengéjű kardja elárulta, hogy nem csavargó, rosszindulatot, meglepő módon félelmet sem éreztem irányából, bár némi jókedvű ravaszságot igen, ami a jelen helyzetben nem lett volna helyénvaló. Fájó torkára irányuló pengém ellenére magabiztosságot éreztem irányából.
- Csak egy utazó - felelte, és összehúzta magán a köpenyt.
- Mért támadtál rám? - kérdezte, és a bozót felé nézett ahol a medveember gyerek lapult, jól kifejlődött érzékekre utalva, hiszen én is alig észleltem, hacsak nem együtt voltak.
- Megölni nem akarsz, mert már megtehetted volna. Mit vétettem neked, haragot érzek felőled, ez a te területed? - kérdezte lassan már mérgesen.
- Rövid életű! Mit keresel itt? Mit akartál a Medvével? Megnyúzni? _ kérdeztem haragosan figyelmen kívül hagyva a kérdését. A medve teteme mögött a vízben feltűnt egy crokolisk nevű hüllő, melyek arrogáns dögevők hírében álltak, hatalmas állkapoccsal, rengeteg tépőfoggal. Hamar rövidre kell zárjam a párbeszédet vagy így, vagy úgy.
Ravaszkásan elmosolyodva, vizsla tekintettel figyelve az arcomat felelte:
- Ha annyira szíveden viseled a drágalátos medvédet, jó lenne ha vetnél egy pillantást a mocsárra. Nem sokára a természet megteszi a dolgát, mikor megfordítottam a sebéből kiszivárgó szagok idevonzották a hullaeltakarítókat. - Lazított feszes állásán, és hanyagul még megjegyezte:
- Nem foglak orvul megtámadni, semmi kedvem egy elf bosszúhadjárathoz, bár tudtommal erre nem élnek Elfek. Sőt ha meggondolom a célunk azonos. - mondta titokzatosan és lehajolt a késéért, amit egy mozdulattal a tőrömmel arrébb löktem, majd egy gurulóátfordulással bal kezembe kapva a földről futtomban odavakkantottam neki:
- Maradj nyugton, különben meghalsz!
Mint a villám, száguldottam a szörny felé, és hatalmas ugrással a hátán teremteve pengémet a keménynek tűnő koponyája mögé szúrtam a gerincébe, hogy mozgásképtelenné tegyem.
Azonnal kirántva a tőrt ugrottam le róla guggolásba érkezve várva a támadását, nem feledkezve meg a rövidéletűről sem aki halkan fütyörészve övébe dugott kézzel nézte a harcot, mintegy jelezve nincs semmi ártó szándéka, és a viadalba sem akar beavatkozni.
A crokolisk halálos sebet kapott. Céltalan rángatózással csúszott vissza a mocsárba eleséget nyújtva az utána következőknek.
- Szép szúrás. - mondta a Rövidéletű, és leült, elővett valamit a tarisznyájából, valami sűlthús félét az alakjából ítélve kígyó lehetett és rágcsálás közben megjegyezte:
- Figyelnek minket. - és sokat sejtető pillantással a kölyökmedve felé nézett. aki rémülten leste a történteket, de most lehúzódott a fű közé igyekezve, hogy láthatatlan maradjon.
Odaballagtam a Társamhoz, megvizsgáltam a tetemét, túl sok sérülés nem látszott rajta, egy bementi nyílás látszott, dárda üthette, meg pár vágás, avval együtt egyben volt. FEL IS ÉLESZTHETTEM VOLNA! Ha... ha lett volna annyi varázserőm. De nem volt. Ital készítésére meg nem futotta a tudásomból még... , hogy annyi erőm legyen, hogy elmormoljam a varázsigémet, amit tudtam ugyan, de kellett volna még hozzá a nagyobb varázsital készítés ismerete.
- Éleszd fel! - szólt a Rövidéletű.
- Hallottam, hogy fel tudjátok éleszteni. - persze ha nincs kettévágva.
- Én is fel tudnám, az igét ismerem hozzá, de... de nincs hozzá italom, nem ismerem a receptet sem, talán összetevőt sem találnék hozzá, ha tudnám is mit keressek. - feleltem kis szünet után szomorúan.
Az Ember láthatóan felélénkült, elkezdett kutakodni az iszákjában, és előhúzott egy hengeres fa tokot. Boldogan felemelte, és így szólt:
- Ez kell neked! Az erősebb varázsital receptje, egy varázshasználótól kaptam szolgálataimért, mást nem tudott felajánlani, gondoltam pénzzé teszem, de el is feledkeztem róla, már jó ideje itt lapul a tarisznyám alján.
Nem nagyon hittem neki, de a reményt felkeltette bennem. odamentem hozzá, és ki akartam venni a kezéből, de ő elkapta előlem, és alkut ajánlott:
- Vissza adod a tőrömet, elkísérsz egy darabon, valamint készítesz nekem is be....
De a torkán akadt a szó mert a tőröm szisszenve repült ki a hüvelyéből egyenesen neki a nyakának
- Nem állsz túl jól ahhoz, hogy alkudozhass velem, szemtelen Rövidéletü. - és kérdőn néztem rá.
Még pár pillanatig farkasszemet néztünk, majd lebiggyesztett szájjal, hanyag eleganciával azt mondta:
- rendben előbb vizsgáld meg, nem csaplak be,... szerintem a medve életéért nem sok amit kérek. - szólt és átnyújtotta a tokot.
Kibontva egy tekercset találtam benne, IGEN! A varázsital összetevői voltak benne, és ismertem a növényeket is amik szükségeltettek az elkészítéséhez. Feléledt bennem a remény! Visszakapom a társam, a gyógyfüves iszákomban az egyik összetevő már meg volt, csak egyféle füvet kell keressek, és jószerivel a hely alkalmas volt rá, hogy találjak belőle, azonnal meg kell keressem, már nem húzhatom soká a rituálét, hiszen már egy napja holtan fekszik a Társam.
Nem feledkezhettem meg a Medveember kölyökről sem.
- Mi a neved Rövidéletü? A tőröd egyenlőre nálam marad, bár nem szívesen, gonosz erők lakoznak benne, most gyere velem nézzük azt a kölyköt. - és elindultam a bozót felé, élesen koncentrálva a környezetemre, de veszély nem mutatkozott, sem a gyerek, sem a Rövidéletű, sem a környék felől.
- W Roger Cartzy a nevem, de szólíts csak "Rog"-nak - válaszolta önelégültséggel a hangjában, mint aki tudja megnyerte amit szeretett volna és elindult velem.
A kölyök nem nézett ki jól, egy csapda zárult a lábára nagy fájdalmat okozva neki, de halk nyöszörgésen kívül nem hagyta el a pofáját semmi, akkor sem amikor a Rövidéletü szétfeszítette a csapda pofáit, és óvatosan kiszabadította a lábát. Megvizsgálva láttam nem törött csontja, a sebeit kimostam avval a kis vízzel amit adott az Ember, és szétrágott füveket tettem rá bekötözve a lábát.
Ölbevettem, és szinte azonnal elszunnyadt.
