A király büszkesége.

  A Király büszkesége.   

   Volt egyszer, hol....volt egy Király. A király nagyon jó király volt, az alattvalói szerették, a királyság élt, éldegélt, de a Király nem volt boldog.

   Mivel jószívű volt, ezért mindenkivel jót akart tenni, nem fejeztetett le senki, nem töretett senkit kerékbe, nem kínoztatta meg a parasztokat, kézműveseket ha azok hibáztak. A boldogtalanságának az volt az oka, hogy a parasztok, alárendeltek nem tisztelték, szerették ugyan, de Őfelségéhez illetlen szavakkal illették, úgy beszéltek hozzá, mintha közülük való lett volna, mintha együtt őriztek volna disznót a falu dagonyázójánál.

   Mivel nem szerette volna, hogy a parasztok elszökdössenek,-mivel dolgoztak többé kevésbé rendesen-, ezért nem alkalmazott drasztikus megoldásokat, nem küldte rájuk a pribékjeit, és ki-kifizette a járandóságukat.

   Egy szép napon elhatározta, hogy megoldást keres a problémájára, ezért kihirdette, hogy fele lányát és királyságát-:D-  annak adja aki segít neki. Jöttek is a bölcsek, csóválták a fejüket, de egyikük sem tudott használható tanácsot adni.

• Egyikük azt tanácsolta vágja le a tiszteletlenkedő kezeit,-de akkor hogy dolgozzon?-
• Másikuk azt mondta űzze el a birodalomból a szemteleneket,-de akkor nem marad paraszt a birodalomban.-
• harmadik meg azt ne fizessen nekik a munkájukért,-de akkor szintén lassan elszökdösnek más királyokhoz.-

   Addig addig, míg -elege volt már a sok tanácsból-, meg nem hallotta egy este a konyha mellett elhaladva a kocsislegény nevetését és már megszokott szemtelen szövegelését, de pont az adott helyzetről kvaterkázott a nevető cselédekkel.

        - A "király" -mondta, csak a hatalma van meg, de az esze nincs, leereszkedik a parasztok közé, úgy beszél velük mintha társak volnának a nagy királykodásban, és csodálkozik az eszemadta, hogy ha valaki a korpa közé keveredik megeszik a disznók! Pedig ejj de jó király lenne, Áldott szíve van, becsületes, igazmondó, szavatartó csak az alattvalók sem boldogok meg ő sem.

       - Aztán mi a baj? -kérdezte az egyik butuska cselédlány.- talán te tudod, te nagyokos!

       - Hát persze, -válaszolta a kocsis. 

       - Például mikor Kér valamit az ékszerésztől, avval kezdi, hogy alig folytak be adók, hogy ingyen kell továbbadja a szomszéd királynak, mert tartozik neki, vagy esetlegesen vár valami jövedelmező üzletet tőle.

       - És ez miért baj? - kérdezte a leány? 

       - Mert evvel azt az érzést kelti a mesterben, hogy dolgozzon neki olcsón, csak épphogy nem könyörög neki, amivel nem hogy egyenlővé teszi a csicskát, hanem még  alá is rendeli magát, és csodálkozik, hogy "úgy beszélnek vele". A Király dolgai nem tartoznak a pórnépre, nincs közük ahhoz mennyi a palota fenntartása, fizetett-e sarcot a szomszéd agresszív királynak, mennyi a vesztesége, vagy éppen a haszna. Persze a haszonról nem szeret beszélni, akkor már csicska a csicska, semmi köze hozzá, hogy hova ment nyaralni, mennyit költött karácsonyra! Ha elront valamit a Mester, akkor vállaljon felelősséget a hibájáért.

       - De ez nem így helyes? . kérdezte a főszakács?

       - Természetesen így helyes, ha társak, fizesse csak meg a kár egészét akár vagy felét, ha a király is vétett, nem adott jó információt, vagy az ellenőrzésre átadott mintadarabot jóváhagyta. De ha a haszon a Királyé akkor a kárt is fizesse meg, főleg ha lesírta az árát, -szinte új szerszámot sem tud venni az arányos részéből, ha eltörik a fogója-  és nem hagyott a mesternek biztonsági rést, hogy kifizesse a selejtet mivel aki dolgozik az hibázik is.

      - Aláássa a neve becsületét akkor is amikor arra hivatkozik, hogy ha Én nem lennék nem lenne munkád, de ez eget verő marhaság, hiszen van király elég. Ékszer kell mindenkinek. Téged is hívott a szomszéd Király hiszen híre ment a főztödnek, és azt sem bánná, ha néha néha odakozmál valami, mert dicsekedne veled mindenkinek, érdemeid felülmúlják csekély hibádat.

     -Alávaló dolog az is, és nem öregbíti nevének tiszteletét az sem, ha úgy csinál mintha a jogos bérét kifizetni nagylelkűség volna, hiszen a nagylelkűség a kialkudott béren felüli jutalom lenne.

     

      A király elgondolkodott rajta, és megfogadta a lopott tanácsot, és nagyot nézett a kocsislegény akinek szép új kalapot ajándékozott hatalmas kócsagtollal, mert nem értette miért, de a király tudta, hogy a fele lánya és a királysága járt volna a cselédnek, de hát a királyok mindig is királyok maradnak, a becsület csak módjával.

     Ezentúl azonban a királyságban mindenki szerette, és tisztelte is a királyát, a pórnép tudta hol a helye, felvirágzott a birodalom, irigyelték a szomszéd királyságok és boldogan éltek míg meg nem haltak.

 Írta: Vénosz Tibor