Holdvirág
Még világos volt mikor feleszméltem. Az utolsó gondolataim, az édes otthonomba vittek vissza, ahol az árnyas, kékeszöld fák alatt szebbnél szebb virágok, gyógynövények nyíltak. A domboldalról lecsorduló csermelyek tisztavizű tavakat tápláltak. A fodrokban a lombokon áttűző napsugarak fényében megcsillanó halak fickándoztak, és az énekesmadarak szemtelenül közel repülve hozzánk, boldogan cserregtek, szinte a szívünket is mosolyra fakasztva.
De amint körülnéztem, ráeszméltem a valóságra!
Egy mocsár közepén egyedül, az íjam nélkül, távol a barátoktól, sebesülten, bár már kipihenve feküdtem egy fa óvó belsejében. Már nem esett az eső, de a levegő nyirkos, párás volt, a köd kísértetiesen gomolygott, elvéve a látótávolság nagy részét. Kicsit megmozgattam elgémberedett tagjaimat, mély lélegzeteket véve lazítottam, és meditálni kezdtem. Kiürítve az agyam nagy részét, helyt adva a környezet hangjainak, szagoknak, illatoknak, és bekapcsolva tanult képességemet, sorra vettem a közelemben tartózkodó lényeket, állatokat, figyelve mozgásuk irányát, sebességét. Közvetlen veszély nem fenyegetett. Ellazítva magam, a sebeimre összpontosítottam, serkentve körülöttük a vérkeringést, a gyorsabb gyógyulás reményében. Iszákomból némi zöldség kivételével, minden penészes élelmiszert kidobtam. A teljes készletemet megettem, ami pár retekből, és almából állt, amiknek a nedves klíma nem ártott annyira.
Az étkezés után jobban éreztem magam, megköszönve a fának, és az isteneknek a nyugodt éjszakát, elhagytam a búvóhelyem, és most már nagyon óvatosan visszafelé vettem az utamat. Mindenféleképpen meg akartam nézni a történtek után a kis tavat ahol elpusztult a kedves medvém, meg körül akartam nézni, hátha találok valamit ami arra utal
Kitisztítottam az elmém, és csak a feladatra koncentrálva, a mocsarat figyelve, az aligátorokat, és a nagymacskákat, kerülgetve, lopóztam. Minden kis jelre megálltam, és figyelmesen körülnéztem. Szinte párhuzamosan tudtam menni a kitaposott úttal, ahol csak egyszer halottam mozgást, láttam is egy díszes, páncélos lovast elvágtatni, laza nemtörődömséggel lovagolt a kacskaringós úton, utána három Ork őrszem, alig-alig lemaradva a lovastól. Megdermedve, kissé jókedvűen felhúzott szemöldökkel olvadtam be a környezetembe, bár ugrálhattam is volna, mert a járőrök akkor sem vettek volna észre, nem velem voltak elfoglalva. Dühös képpel tűntek el a látóteremből.
Kitisztítottam az elmém, és csak a feladatra koncentrálva, a mocsarat figyelve, az aligátorokat, és a nagymacskákat, kerülgetve, lopóztam. Minden kis jelre megálltam, és figyelmesen körülnéztem. Szinte párhuzamosan tudtam menni a kitaposott úttal, ahol csak egyszer halottam mozgást, láttam is egy díszes, páncélos lovast elvágtatni, laza nemtörődömséggel lovagolt a kacskaringós úton, utána három Ork őrszem, alig-alig lemaradva a lovastól. Megdermedve, kissé jókedvűen felhúzott szemöldökkel olvadtam be a környezetembe, bár ugrálhattam is volna, mert a járőrök akkor sem vettek volna észre, nem velem voltak elfoglalva. Dühös képpel tűntek el a látóteremből.
Mit kereshetett itt egy Paplovag? Nem kifelé tartott, hanem a mocsár belseje felé, ahol egy romos elsüllyedt templom van. Valahogy az volt az érzésem, hogy az én utam is arra felé tart majd. Továbbmentem a fák ágai alatt hajolgatva, a pókhálókat tépdesve, kutató tekintettel kerestem az általam ismert gyógynövényeket, szűkös készleteimet fel szerettem volna feltölteni.
Kiélesedett érzékszerveim riadót fújtak, azt éreztem engem néz valaki, vagy valami...
Rányúltam a tőreim markolatára, és lassan kezdtem kihúzni őket a hüvelyükből, közben eldúdoltam a majom éneket magamban, ami a majmokról szólt, és azok ügyességét ruházta rám a kántálással, Szükség is volt rá, mert ahogy befejeztem, már repült felém egy bog, acélos izmai rugóként lökték felém egy szilkamor fa alsó ágáról.
Elmélkedésre nem maradt időm, féltérdre ereszkedtem, és hátrahajoltam, miközben a pengék immár szisszenve repültek ki a tokjukból, és egy keresztvágással elmetszették a macska torkát. Abban a pillanatban kigurultam a lendületét tört rángatózó állat alól, hogy a vére ne szennyezze be amúgy is rossz állapotban lévő ruhámat, testemet. Körbenéztem, hogy nem fenyeget-e valami újabb veszély, és nyugodtan megvizsgáltam a tetemet. A szájában találtam egy duzzanatot amit egy letörött csontszilánk okozott a fogai mellé befúródva az ínyébe. Így már érthető volt az állat szokatlan dühe.
Otthonomban az ehhez hasonló állatot befogjuk meggyógyítjuk, hogy a természet körforgásából ne essen ki. "Minden élet érték, még ha az ellenséged is!" Hallottam sokszor a tanítómesteremtől. Odébb kellett állnom lassan, mert a kiszivárgó vér szaga úszott a vízben és a levegőben egyaránt, ami élelmet jelentett a környék ragadozóinak. elmormoltam egy fohászt, az állat lelkéért, és folytattam utamat a tisztás felé.
Lassan teljesen besötétedett, a szemem nem zavarta a fény, teljesen uraltam érzékeimet, biztonságban éreztem magam, együtt lélegeztem az állatokkal, semmi zavarót nem észleltem. Kitárulkozott a mocsárvilág szépsége, felismertem nem egy füvet, virágot, hihetetlen mennyiségben nőttek itt olyan gyógynövények amikért a szigetemen nagyon sokat kérnek. Teleszedtem az iszákom, feldolgozom ezeket később, ha lesz rá módom.
Éjfél után nemsokkal érkeztem a tisztás közelébe, és egy igen halvány nagyon friss nyomot vettem észre. Mint az árnyék, egybeolvadva a környezetemmel, lopakodtam a nyomokban, a tőreimel a kezemben értem ki a tisztás szélére.
Folyt köv.
Kiélesedett érzékszerveim riadót fújtak, azt éreztem engem néz valaki, vagy valami...
Rányúltam a tőreim markolatára, és lassan kezdtem kihúzni őket a hüvelyükből, közben eldúdoltam a majom éneket magamban, ami a majmokról szólt, és azok ügyességét ruházta rám a kántálással, Szükség is volt rá, mert ahogy befejeztem, már repült felém egy bog, acélos izmai rugóként lökték felém egy szilkamor fa alsó ágáról.
Elmélkedésre nem maradt időm, féltérdre ereszkedtem, és hátrahajoltam, miközben a pengék immár szisszenve repültek ki a tokjukból, és egy keresztvágással elmetszették a macska torkát. Abban a pillanatban kigurultam a lendületét tört rángatózó állat alól, hogy a vére ne szennyezze be amúgy is rossz állapotban lévő ruhámat, testemet. Körbenéztem, hogy nem fenyeget-e valami újabb veszély, és nyugodtan megvizsgáltam a tetemet. A szájában találtam egy duzzanatot amit egy letörött csontszilánk okozott a fogai mellé befúródva az ínyébe. Így már érthető volt az állat szokatlan dühe.
Otthonomban az ehhez hasonló állatot befogjuk meggyógyítjuk, hogy a természet körforgásából ne essen ki. "Minden élet érték, még ha az ellenséged is!" Hallottam sokszor a tanítómesteremtől. Odébb kellett állnom lassan, mert a kiszivárgó vér szaga úszott a vízben és a levegőben egyaránt, ami élelmet jelentett a környék ragadozóinak. elmormoltam egy fohászt, az állat lelkéért, és folytattam utamat a tisztás felé.
Lassan teljesen besötétedett, a szemem nem zavarta a fény, teljesen uraltam érzékeimet, biztonságban éreztem magam, együtt lélegeztem az állatokkal, semmi zavarót nem észleltem. Kitárulkozott a mocsárvilág szépsége, felismertem nem egy füvet, virágot, hihetetlen mennyiségben nőttek itt olyan gyógynövények amikért a szigetemen nagyon sokat kérnek. Teleszedtem az iszákom, feldolgozom ezeket később, ha lesz rá módom.
Éjfél után nemsokkal érkeztem a tisztás közelébe, és egy igen halvány nagyon friss nyomot vettem észre. Mint az árnyék, egybeolvadva a környezetemmel, lopakodtam a nyomokban, a tőreimel a kezemben értem ki a tisztás szélére.
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése